Helyeim a Hazában:


A Zempléni Kalandpark - "átcsúszás"


Látszólag nem idevaló történettel kezdem: érettségi után, az egyetemi felvételi értesítővel a zsebben, de még a kötelező sorkatonai szolgálat előtt néhányan a gimis osztálytársakkal egy hetet töltöttünk Badacsonyban, egy akkoriban divatos Express táborban, a középiskolás éveket mintegy lezárandó. Ott meséltem egy, a tetthelyen frissen felkarolt ábrándos szemű kislánykának (azóta se' láttam, biztosan gyönyörű unokái vannak...) hogy néhány hét múlva már katona leszek.
- És tudod már hogy hová visznek ?
- Persze, a hegyivadászokhoz - mondtam szemrebbenés nélkül, "az igazság nem minden szálát kibontva"
- kicsit strapás hely, minimum hogy egy szál dróton fogunk átkelni egyik hegycsúcsról a másikra, meg hasonlók...
Az ábrándos szempár még ábrándosabbá csillant és tulajdonosa jól megszorította a... kezemet, merthogy akkoriban még az volt a módi.
*
Én, az alföldi gyerek - aki még a magasföldszinten is folyton kapaszkodót keres - álmomban nem gondoltam volna hogy a Jézuska negyven év múltán keményen számon fogja kérni rajtam ezt a galád (bár igen célirányos) füllentést. Márpedig szó szerint lejátszódott a "mesebeli" jelenet 2015 nyarán, a Zempléni Kalandparkban, Sátoraljaújhelyen. Régi jó barátaink társasága (húszéves nagylányukkal súlyosbítva) nem engedte hogy meghátráljak a mikor ötletként felvetődött az "átcsúszás" - pedig erősen kívánkozott... A Magas-hegy lábától sífelvonó vitt fel a hegytetőre. Itt mérlegelés (max. 120 kg), hevederek és görgők kiosztása, séta a kilövési pontra. Mindez jó vontatottan, legalább másfél óra. Közben eleredt az eső, az indítást végző "hintáslegény" biztatólag mondta, hogy szerencsénk van, ilyenkor a csúszási sebesség eléri a 90 km/h-t is. Mintha nem lenne elég a több mint egy kilométer hossz és a talajtól mért 158 méter legnagyobb magasság... Indítás előtt beülés hevederbe, némi igazgatás (a derék hintáslegény a barátaink nagylánya esetében itt különös gonddal járt el...). Némi feszült üldögélés után - előtted a végtelen panoráma, no meg a veszett mélység - egy jellemformáló döccenéssel átlendülés a biztosító ütközőn. És aztán arcodba vág a szél, sikít feletted a kötélcsiga - te pedig nem érted hogy miért nem félsz, hanem csak gyönyörködsz a látványban és élvezed a repülés élményét. Még egy perc sincs míg átérsz a Szár-hegyre, de más emberként hámoznak ki a hevederből az ottani segítő kezek. Legyőzted magad, megtettél valami olyat, amit első gondolatra félelmetesnek láttál, de valahogy mégis vonzott.
Vonzott, olyannyira hogy két nap múlva visszamentünk és csúsztunk még egyet...