Helyeim a Hazában:

 

Táborhely a Zemplénben

 

Lássátok feleim, mi így nyaraltunk jó két évtizeden át. Sátorban, valahol a vadonban (értsd: nem kempingben), jó barátokkal. Bográcsolás, tábortűz, borocskázás, éjjel szentjánosbogarak, az erdő neszei, vaddisznó-csörtetés. Rossz időben sárban dagonyázás, mosakodás a jéghideg patakban, toalett a bokorban - azaz inkább fordított sorrendben. Ezen a kis réten Pálháza és Kőkapu között (egykor úttörő és ifjúsági sátrasoknak adott helyet) 1998-ban voltunk, csodás hely: esőkunyhó, deszkabudi (ez luxusnak számított !), patak kis pisztrángokkal, a sátraktól pár lépésre a kisvasút sínje, napi három vonat oda-vissza. Így utólag nézve a képeket - mi tagadás - van némi putri-feelingje a dolognak. A napokban vetődtünk el ide ismét, és mindennek ellenére erős nosztalgia ébredt bennem: ez látszik az utolsó képen.