Helyeim a Hazában:

 

Vadlány-lik,

 

Haladjunk szépen sorban: Nagygörbő mellett járunk a Balaton-felvidék északnyugati peremén, egy sajátos és nem gyakori geológiai képződményben, a bazaltfolyosóban. Ez úgy keletkezik, hogy a felszínre kifolyt és szétterült láva-lepény körül a szél és a víz a lazább anyagú környező felszínt elhordja, a környező talajszintet néhány tíz méterrel lejjebb süllyesztve. (Na nem nagy hirtelen: inkább pár millió év alatt.)  Az erózió a lepény szélének is "alányal", ami a saját súlya folytán letöredezik, ezáltal igen bizarr és esetleges formákat hozva létre. Ilyen módon keletkezhetnek a vulkáni hegyekben viszonylag ritka barlangok is, ha az egymásra boruló sziklák között üreg marad. Ilyen barlang a Vadlány-lik (mondják-írják Vadlánlik-nak is), ami az elmondások szerint körülbelül lakásnyi alapterületű, és az évszázadok-évezredek során sok mindenre használhatták. Bizonyára laktak itt korai őseink, menedéket lelve a természet viszontagságai (ide értendő a kardfogú tigris is) elől. Savanyú Jóska bakonyi betyár itteni tanyázásáról már a holtbiztos bizonyítékként kezelhető szájhagyomány tanúskodik. A második világháborúban az oroszok elől bujkáltak itt, majd nem sokkal később kiváló tanítványaik, Rákosi pribékjei elől pedig termény-rejtekhelyül szolgált.

Természetesen lúdbőröztető legenda is kötődik hozzá, ahogyan illik. Élt a környéken egy gazdag leány, aki a mondák hagyományait tiszteletben tartva egy szegény, bár bizonyára igéző pillantású legénybe lett szerelmes. A kedves papa - aki szintén példásan járatos volt a népi mesemondás fordulataiban - ezt nem nézvén jó szemmel, a legényt fondorlatos módon megölette. A leány fájdalmában eszét vesztve elbujdokolt az erdőben, és ebben a barlangban talált menedékre. (Esetleg valamelyik másikban, mert tíz kilométeres sugarú körben minden egy métert meghaladó mélységű sziklaodút Vadlány-liknak hívnak.) Hogy mi se maradjunk ki borzongatásból, állítólag holdtalan éjszakákon a sűrű erdőben lehet hallani a "Vadleány" panaszos énekét. (A rosseb aki megeszi, ezt elképzelve most is futkos a hideg a hátamon, eszembe nem jutna akár csak szürkületkor is oda menni !).

Nejemmel verőfényes kánikulai melegben tettük meg a falu határából a jó félórás túrát a bazaltfolyón át a barlangig. A hátizsákban vittünk lámpát is, vadregényes barlanglátogatásra készülve. Egy apró dologgal nem számoltunk: a barlang egy függőleges, három méter mély, kapaszkodóktól mentes aknával indul... Na jó, lemenni még lemegyek valahogy, de a magamfajta minden hájjal - főleg sajáttal - megkent ravasz vénember arra is gondol hogy hogy jön majd onnan vissza. Szóval maradtam a barlangon kívül, nejem buzgón helyeslő bólogatása mellett belátva, hogy a Vadlány-lik már nem való nekem.