Helyeim a Hazában:

 

(Ismét) a várkonyi/rákóczifalvi Tisza-part

 

Biztos vagyok benne hogy sokunknak kedvence volt-van-lesz ez a hely. Most olyan fotókat mutatok róla, amelyek a '80-as - '90-es években láttatják a tájat. Akkor még legelőként működött, a gát Rákóczifalva felőli tövében volt egy marhaistálló. A vízpart tulajdonképpen attól volt fürdésre alkalmas, hogy a tehenek rendszeresen letaposták, így a növényzet nem nőtte be. Később a tehenek elmaradtak, csak a szénát gyűjtötték. A vízparti liget különösen alkalmas volt a táborozásra, nyáron hét közben is volt mindig egy-két sátor, hét végén pedig sok. Mostanra nagyon megváltozott minden, a várkonyi vízkivételi művel szembeni sarkantyút kikotorták, így az egykori ligetes rész alatti part meredekké vált - viszont a sarkantyú helyén alakul ki egy rövidebb, de igen lapos homokos pad, remek fürdőhely. A fák között már régen nem a lelegelt, pázsitszerű fű az úr, hanem az elvadult bokrok. Néhány éve kilátót, tanösvényt építettek ide, kerékpárutat, szemeteseket. A várkonyi öregasszony, Boriska néni által "meghajtott" egykori faladikos rév utódjaként átkelőhajóval is próbálkoztak - nem tudom ezzel most mi lehet? Nekünk maradtak az emlékek. A családi legendatár gyöngyszeme, hogy jó negyedszázada Marci fiam itt látván először eleven tehenet alaposan szemügyre vette, aztán elismerően jegyezte meg:

- Oda nézz, négy pöcse van!