Helyeim a Hazában:

 

Az Őrség

 

Ki menjen az Őrségbe? Aki szereti a régi templomokat, aki szereti az egykorvolt paraszti élet építészeti emlékeit, aki szereti a fazekas-munkákat, aki szereti a tavacskákat, aki szeret gombászni, lankás dombokon barangolni, aki szereti ha a helyiek első szóra bizalmukba fogadják... Kb. tizenöt éve jártunk ott, jelesül Szőcén, és a környéket alaposan bebarangoltuk. Csak pletykaként mesélem: egy kiadó falusi házon mi és még két baráti család osztozott, így reggelente az egyetlen és felejthető WC szűk keresztmetszetnek bizonyult. Egészen addig, míg fel nem fedeztük a háztól vagy száz lépésre, fent a domboldalon lévő fenyves erdőre kifutó kert végén a vadonatúj deszka-budit. Innentől kezdve én ide zarándokoltam ha szólított a vadon szava (az ajtót nem kellett becsukni mert ember aligha vetődött ide), és "pihentemben" a lankás-ligetes tájban gyönyörködhettem... Szép hely az Őrség, na!

 

 

 

A Pankaszi harangláb. Nagy festett táblán illedelmesen kérték a jó érzésű turistákat,

hogy tartózkodjanak a harang kongatásától. Zoli barátomnak ez felhívás volt keringőre...

 

 

Pityer-szer, Sanyával a nyakamban. Ezt ma már nem próbálnám meg,

kórházi kezelés és komoly mosatási számla kerekedne belőle.

 

 

Hinta faragott ökröcskékkel. Ha jóemberek letörik az ökör szarvát valami egészen másra emlékeztet !

 

 

Csoportosulunk a Vadása-tó partján

 

 

Őriszentpéter egy műemlék háza