Helyeim a Hazában:

 

Nagy-Péter mennykő a Zemplénben

 

Legutóbb leírtam hogy merre kell továbbmenni a világ végéről, ha az István-kúti meseszép nyíres rétre akarunk jutni. Ha a markáns nevű Nagy-Péter mennykőhöz akarunk menni, akkor innen még vár ránk vagy 3 km gyaloglás. Az István-kúti erdészház mellett elhaladva további irtásrétek szegélyén haladtunk, egyre inkább emelkedőre hajló terepen. Egy erdős részen alapos kaptató várt ránk, utána egy szép és szimpatikusan nem emelkedő erdei úton haladtunk a kék jelzésen. Egy szép kis irtásréthez érve jobbra fordultunk, és 500 méter ballagás után meg is érkeztünk. Egy helyes kis kődobogóra értünk, előttünk pedig kitárult a Zemplén északi részének csodás látványa. (A hely állítólag arról kapta vadregényes nevét, hogy nyári zivatarok sirán gyakran csap ide a villam.) A látványban sokáig lehet gyönyörködni - az egész panoráma megcsodálása után részleteket is szemügyre lehet venni: a Hárs-bérci szállásunkat és Füzér várát. Nem hagyhattuk ki az ilyenkor szokásos fényképezkedést sem. Valamelyikünk (könnyen lehet hogy éppen én) felsóhajtott: - de rohadtul meginnék egy jó hideg sört ! Nosza, gyerünk. Hipp-hopp, vissza is értünk a kőkapui étteremhez, közel két óra alatt, jól kilépve, percre sem megállva. Nejem, látva meglehetős elcsigázottságomat le is hordott: - Többet kéne mozognod, nem igaz hogy ezt a kis sétát sem bírod már ! Én más véleményen vagyok: ha lassan hatvan évesen és száztíz kilósan elsétálok vagy 13-14 kilométert - vagy 300-400 m szintkülönbséggel, a végén hadd lehessek már fáradt...