Helyeim a Hazában:

 

Aranybányászok nyomában Telkibányán 2. - Konczfalva

 

A felszíni kibúvások (pl. a Jó-hegyi horpák) lebányászása után a területen kezdetét vette a mélyművelés, aknák és tárnák útján közelítették meg a föld mélyén megbúvó teléreket. Az elsődleges ércfeldolgozás célszerűen a tárnák kijárata közelében zajlott. Mivel az aranyszemcsék mérete ritkán haladta meg az 1 mm-t a feldolgozás az érc őrlésével kezdődött, majd többféle módon - olvasztással, "foncsorozással" (higanyban oldással) - választották el a nemesfémeket a meddőtől. Konczfalva (nevét egy Koncz nevű egykori bányatiszt után kapta) erdőben megbúvó romjai is egy ilyen ércfeldolgozó telep emlékét őrzik - a Kánya-hegy telérjeinek anyagából igyekeztek itt a nemesfémeket kinyerni. Az érc őrléséhez vízenergiát használtak, a vizet nemritkán a bányák vízelvezető "altáróiból" nyerték. Egy ilyen altáró az azóta beomlott bejáratú, a hegybe másfél kilométerre benyúló Veres-víz. Hátborzongató titkot őriz: 1443. június 5-én az egykori leírások szerint hatalmas földrengés rázta meg a környéket, aminek következtében 360 (!) bányában tartózkodó embert temetett maga alá a föld. Több író és költő kerített történeteket az egyébként erősen vitatott számú áldozatott követelő bányaszerencsétlenség köré, pl: http://mek.oszk.hu/01100/01101/html/02.htm#322 . A beomlott tárna kövei közül azóta is vasoxidtól vörösre festett víz (Veres-víz) szivárog, ami a legenda szerint ugyan mi lehetne más, mint az omlás által eltemetett bányászok vére...

 

 

 

 

 

 

A Veres-víz altáró beomlott bejárata

 

 

A legenda szerint a táróból csordogáló vizet az egykori bányaomláskor eltemetett emberek vére festi vörösre...