Helyeim a Hazában:

 

A Gödör

 

Így hívták a Cukorgyárnál az egykori focipályát, amely Tisza, a Kakas-tó és a szennyvíz-ülepítő gödrök "ölelésében", valóban gátaktól szegélyezett laposban terült el. Csodaszép kis hely volt, zöld gyep, körben toronymagas nyárfák. A pályát salakos út és acélcső korlát szegélyezte, amiben a fű öntözéséhez használt víz keringett. Az északi kapu mögött egy vörös salakos teniszpálya is helyet kapott. A keleti oldalánál kis erdő, ebben szinte eldugva a(z állítólag) meleg vizes fürdőmedencével is felszerelt öltöző. A Kakas-tónál bekanyarodó útról egy vaskorlátos, téglából kirakott lépcső vezetett le a gát koronájáról a pályaszintre.

Sok nagy focicsata színtere volt, amiknek Jóapám is állandó részese volt az ötvenes évek végén és a hatvanasok elején.

- Tudod Kisfiam, nekünk olyan csapatunk volt, hogy a megyében bármikor bárkit simán vertünk !

- Te Apu, akkor hogy' a fenébe nem kerültetek soha feljebb a megyei I. osztálynál ?

- ...Na jó: mi újság az iskolában, fiam ?!

Érdekesség, hogy az ötvenes években a focicsapatok mellett női kézilabda bajnokság is zajlott - nyilván be kellett kapcsolni a sportba a lányokat is. Ez az ötlet jótékony hatással volt a demográfiai mutatókra is - erre magam vagyok egy ékes bizonyíték: Apám focizott, Anyám a kézilabda-csapatban játszott...

A gyáriak nem csak focizni jártak ide, a gyönyörű környezetben öltönyös-nyakkendős családi majálisokat, iskolai sportnapokat tartottak, egy nyáron úttörőtábor is volt a pálya melletti kiserdőben - már nem emlékszem hogy melyik városból jöttek.

Az öltözőépület félreeső fekvése további hasznosításra adott alkalmat. Géza nagybátyám diszkréten így nyilatkozott erről: - Kisapám, de sok lány-asszony kapta itt meg a magáét... Hiteles forrásként kezelhetjük, Gézácska nagy kedvelője volt a hölgyeknek, főleg az egyszerűbb lelkületű, de készséges fajtának.

Azóta már egy bárányfelhőn ülve nevetteti sikítós-bepisilősre az őt lelkesen körülülő angyalkákat...

Sajnos volt egy nagy baja ennek a helynek: a magasabb tavaszi áradások alkalmával két-három méteres víz lepte el, csónakázni lehetett a pályán, a kapu felső léce éppen hogy kilátszott. A veszte a '70-es árvíz lett, ekkor hónapokig víz alatt állt, többet már nem is lett itt focipálya.  

Mi hetvenes évekbeli kamaszok még évekig jártunk ide: ősszel a méteres vízből többkilós csukákat lehetett kirángatni, télen pedig veszélytelen mélységű vízen korcsolyázni. A kegyelemdöfést az adta meg a Gödörnek, amikor a szomszédos szennyvíz-ülepítőkből ide is átengedték a savanyú-büdös cukorgyári szennyvizet. Pár évig még álltak a hatalmas nyárfák kiszáradt csontvázai, aztán azok is eltűntek. Mára már semmi sem sejteti hogy itt valaha egy közösség élte egykorvolt jó napjait.