Helyeim a Hazában:

 

A fertőrákosi kőfejtő

 

Kőbánya van sokféle, többnyire egyik csúnyább mint a másik - nem úgy a fertőrákosi. 10-12 millió éves lajta-mészkövet fejtettek ebben a püspöki birtokon létesült bányában, amely kiválóan megmunkálható építőkőnek bizonyult. Az első írásos emlék 1587-ben említi, amely ugyan mi másról szólna mint hogy mennyi adót kell a püspökség számára fizetni az itt kibányászott kő után. A kő bányászatánál érdekes módszert alkalmaztak: a követ vésőkkel több ponton "támadva" megrepesztették, a repedésbe ékeket verve 40-50 mázsás kőlapokat feszítettek le a jól megmunkálható anyagú falakból. Ezeket bivalyfogatokkal vontatták le a helyükről, majd megfelelő méretű építőkövekké darabolták őket. Gondoltad volna hogy az itt bányászott kőből készült pl. a bécsi Városháza, a soproni várfal és a győri Székesegyház? Az I. világháború után új korszak köszöntött be az építészetbe, a beton kora, amely ma is tart. Az építőkő háttérbe szorult, a bányászata hanyatlani kezdett. A fertőrákosi kőfejtőt 1931-ben kis híján felrobbantották, mert feleslegesnek és veszélyesnek ítélték - szerencsére végül nem tették meg. A bányászat a II. Világháború után szűnt meg, és a látványos termekben és a tágas bányaudvarban kulturális és turisztikai látványosságot kínáló központot alakítottak ki. Díszletként is szolgált, pl. itt forgatták egykor Várkonyi Zoltán rendezésében a Kőszívű ember fiai c. film egy lovas-huszáros jelenetét.