Helyeim a Hazában:

 

Feketesár-erdészház a Bükkben

 

Vannak helyek amik az első alkalommal rabul ejtik az embert és soha többé nem eresztik el - ilyen számomra ez a ház is. A bükki erdészet egykori kerületi erdészének lakása és telephelye a 90-es években már az akkori munkahelyem pihenőháza volt. Az évek során öt alkalommal töltöttünk itt néhány napot kollégákkal, barátokkal, rokonokkal. A legközelebbi lakott településtől, szilvásváradtól tízegynéhány kilométerre esik - a bükk-fennsík szívében, az Olasz-kapu környékén. Kívül a vadregényes erdő, belül az akkori fogalmak szerinti luxus: fenyőbútor, pehelypaplan, cserépkályha, felszerelt konyha, fürdőszoba. Néhány éves gyerekeinknek itt mutattuk meg az éjszakai erdő csodáit - az állandó neszezést, a bagolyhuhogást a holdfényes havas éjszakában, a szarvasbőgést a nedves-párás szeptemberi estén. Nappal a környék csodáit jártuk - Őserdő, Körös-bérc barlang, Tar-kő, Zsidó-rét, Nagy-mező, Bánkút. Éjjel zseblámpás túrákat tettünk le az Olasz-kapuig. Főztünk itt nagy kondér gombapörköltet saját szedésű lila pereszkéből, gyújtottuk be a cserépkályhát júniusban, mert szobában meglátszott a leheletünk - persze éjszaka majd elpusztultunk a melegtől. Volt hogy a felvezető meredek havas bekötőúton a Trabantunk csak tolatva tudott feljönni, úgy, hogy Feri barátunk felült a motorházra. Később Ági barátnőnk ugyanezen az úton száguldott lefelé szánkóval - késő este lévén gyertyával a kezében, diszkréten hujjogatva - mindezt héthónapos áldott állapotban. Az esti tábortűznél kissé kapatosan itt simogattuk a ki tudja honnal odatévedt fekete macskát, dicsértük milyen puha és tiszta a szőre - másnap a világosban (és világosabb fejjel) megláttuk hogy milyen csúnya szőrehullott beteg jószág szegény... Csoda hogy nem tudom elfelejteni? Sok éve már hogy nincs módunk itt megszállni. Egykori munkahelyem rég megszűnt, a ház az utódcéghez került. Az utódcéget sok éve a vagyonkezelő határozottan "megkérte", adná el egy megjelölt magánszemélynek - s lőn. Az emlékeket viszont nem lehet elvenni, ha erre járok - mint 2014. március 1-én, elárasztanak a negyedszázaddal ezelőtti hangulatok.

 

 

 

A házhoz felvezető út, amely télen nehezen volt járható

- viszont kiváló szánkópályának bizonyult

 

 

Bekanyarodunk a házhoz

 

 

Az egykori körzeti erdészház. Szerepelt a Simon Menyhért születése című filmben,

a Másfélmillió lépés Magyarországon TV sorozat bükki epizódjában pedig az éppen

elköltözni készülő erdész felesége saját verssel, könnyek között búcsúztatta.

Én megértem !

 

 

Középen a fenyők alatt a szalonnasütő, ahol az ominózus macskasimogatás esett

 

 

Mi így éltünk itt