Helyeim a Hazában:

 

A Csóványos  - újrajátszva

 

Öregedvén az ember sokféle furcsaságra képes. Például olthatatlan vágyat érez, hogy újra lássa azokat a helyeket, ahol egykor jól érezte magát - no meg hajlamos túlbecsülni azt hogy mire képes. Így történt hogy 2016 nyarán, a Börzsönyben nyaralva beiktattunk egy túrát a Csóványosra - úgy mint 1980-ban. Hétköznap lévén a Cseresznyefás-parkolóból indultunk (hétvégeken mikrobusz jár a Nagyhideg-hegyre, a táv felét és a szintvonalak kétharmadát megtakarítva), a "piros X" jelzéshez ragaszkodva, amely sífutó út lévén elvileg - de nem gyakorlatilag - elkerüli a meredekebb lejtőket/kaptatókat. Sajnos ezek az utak helyenként nagyon elhanyagoltak, sokszor kétméteres csalán, máshol bedőlt fák színesítették a terepet. Némi megkönnyebbülés volt amikor felértünk a Magas-Tax festői rétjére és szélén évek óta pusztuló, egykor jobb napokat látott turistaházhoz. Ez ugyan elvileg félút a Csóványosig, de ez csak csalfa illúzió... Kies, jól kitaposott ösvény várt ránk - jó kis hosszú és makacs emelkedőkkel. Néha azért vigaszt nyújtott a festői kilátás, no meg a sziklaalakzatok - köztük mindenek felett Sisa Pista, a nógrádi betyár barlangja, ami függőleges odú lévén nem lehetett túlzottan komfortos a rablásaiból dús zsákmánnyal visszatérő és minden szép lány szívét megdobogtató lakójának. Végre felérve a szépen felújított kilátóból lenyűgöző kilátás nyílt, bár előbb egy kicsit magunkhoz kellett hogy térjünk.  Nem büszkélkedhetünk el vele, hogy a 6-7 km-es, igaz, legalább 400-500 méter szintkülönbséget rejtő táv több mint három óránkba került. Meg arra se' vágok fel, hogy a jó két és fél órás lefelé vezető út második felében megfogalmazódott benne, hogy erre az útra egyhamar nem vállalkozom.