Helyeim a Hazában:

 

Biber-vár (Puszta-torony) a Börzsönyben

 

Fantasztikus túratervként indult! A Biber-vár kóspallagi szállásunkról gyalog megközelíthető (lehet reggel pálinkázni!), nincs nagy szintkülönbség (az utóbbi években nem elhanyagolandó szempont), tóparton fekszik (büfé - vagyis sör, netán fürdés?) és egy újabb várrom skalpja a korábban begyűjtött hatvan-egynéhány mellé - kell ennél több? A valóság: majd egész úton patakvölgyben baktattunk - azaz cuppogtunk az előző napok kiadós esőitől felázott, sáros ösvényen. Még jó hogy láttunk egy mesés pecsétviasz-gomba telepet. Na, majd a tó ! Hát, a tó az messziről gyönyörű, közelről nem tudni milyen, mert szögesdróttal dúsított kerítés és számtalan fenyegető hangnemű tábla tudatja, hogy a tó magánterület, ember oda élve csak a horgászjegy megváltása után teheti be a lábát. A remény hal meg utoljára - marad a festői várrom, pompás panorámával! Nem túl hosszú, de betyár meredek kaptató visz fel a tüskés bozóttal borított kis hegykúp tetejére, de legalább nyár van és nem a ruhánkat szaggatja meg az őserdő, hanem a bőrünket - az meg begyógyul magától. A vár látható maradványai egy lakótelepi félszobányi helyen "terülnek el", egyetlen felismerhető célú részlet nélküli kőhalom formájában. A panoráma? A fent említett sűrű tüskés dzsindzsásban hahózva kerestük egymást, ha véletlenül valamelyikünk öt méternél messzebb elbóklászott. Lefelé ereszkedve majd' a nyakunkat törtük a sáros meredélyen.

Történt azért jó is velünk:  fáradságtól reszkető inakkal az aszfaltútra kiérve az utunkba akadt buszmegállóban valamelyikünk teljesen véletlenül megnézte hogy innen ugyan hová megy busz? A Teremtő alighanem látva végletekig elcsigázott testi-lelki állapotunkat megszánt bennünket: a busz Kóspallagra megy, és pár perc múlva (!!!) itt van, megspórolva egy jó másfél órás sétát, amihez valahogy nem volt már nagy kedvünk. Visongva tárgyaltuk a velünk esett csodát - és azt hogy milyen isteni jó dolog is kirándulni...